A pszichológusokét, merthogy az vagyok, és nem pszichiáter. Hangsúlyozni ezt nem győzöm soha. A különbség a kettő között pedig nemhogy nagy, hanem ÓRIÁSI.
Alapvető különbség, hogy máshogy képződnek. Tematikailag, módszertanilag és szakmailag. A pszichológia bölcsészettudománynak számít ma is, rengeteg filozófiai és etikai gyökere és vonatkozása miatt a mai mezei bölcsészkarokon kezdenek képződni a pszichológusok.
Az első alapozó öt év olyan, mint egy igazi borkóstoló: megismertet a pszichológia többféle gondolkodásmódjával, a tudomány ágaival, az elméletekkel, de ettől még nem leszel a portugál borok kiváló szakértője... Lehet ismerkedni az anatómiával, a tudományos kísérletek tervezésével és módszertanával, a gyerekek rajzaival és felnőttek kórházi viselkedésével, az állatok tanulmányozásával, a humán megfigyelési és szűrési módszerekkel. Gyakorlati jellegű ismereteket is ad ugyan az egyetemi szakosodás időszakában (tehát egyetem alatt találkoznak már hallgatók gyerekekkel, kórházi betegekkel, csoportokkal, kutatási kérdésekkel), azonban ez a két év nem ad biztos szaktudást a pszichológus-tanoncok kezébe. Kezdeti csomag, amit tetszés szerint lehet folytatni és továbbfejleszteni.
Ezután jön a szakosodás: újabb pár évnyi képzés során -és már a munka mellett-lesznek specialisták, a csínok-bínok ismerői. Így lesznek végül szervezet vagy munkaszakpszichológusok, tanácsadó szakpszichológusok, felnőttekkel vagy gyerekekkel foglalkozó klinikai (kórházi) szakpszichológusok, kutatók, stb.
A pszichiáterek ezzel szemben orvosok, akik az orvosi egyetemi képzésük révén az emberi test és kémiai, idegi folyamatok ismerői. Erre az alaptudásukra szereznek egy pszichológusokéhoz hasonló ismereteket a személyiségről, a kapcsolatokról mikor szakorvosokká, pszichiáterré képződnek, s a kétféle tudást ötvözve próbálják a lehető legjobb megoldást találni egy depresszióra, pánikzavarra, szenvedélybetegségre vagy más pszichés panaszokra.
A pszichiáterek általában gyógyszerekkel tudják a leggyorsabban befolyásolni ezeket a panaszokat, sőt a tudomány jelenlegi állása szerint -és ebben a pszichológia is egyetért-, a mentális betegségek egy része épp gyógyszerekkel kezelhető a leghatékonyabban. (Szinten tartásra is gondolunk sok esetben: néha annak is lehet örülni, hogy nem romlanak a tünetek.) Más esetekben viszont pszichológiai ÉS gyógyszeres terápiák kombinálása a legjobb út, ilyenkor küldik a klienseket tovább pszichológushoz általában meghatározott céllal: oldjunk szorongást, eredjünk a probléma okának nyomába verbális foglalkozással, kreatív terápiával, mozgással, relaxációval, párterápiával, stb.
A lényeg tehát: a pszichiáter orvos, általában gyógyszert ír fel és/vagy továbbküld más módszerrel dolgozó kollégához, míg a pszichológus figyeli az élettörténetet, rögzíti az aktuális panaszokat és stresszt okozó tényezőket, beszélget és ha kell, vezeti a terápiát különböző módszereivel.
(folyt.köv.)
Utolsó kommentek